2012. január 18-a márpedig emlékezetes marad, és pont. Az egész történet egyszerűen úgy gyönyörű, ahogy van.
Íme a listája azoknak a weboldalaknak akik kijelentették, hogy tiltakoznak az USA kongresszus által már hónapok óta dédelgetett SOPA (internetes kalózkodás elleni törvény) és PIPA (törvény a szellemi termékek védelméért) fedőnevű új törvénytervezetei ellen.
A törvénnyel az egyik legnagyobb baj az volt, hogy oly' homályosan volt megfogalmazva, hogy a hatóságok kezébe gyakorlatilag korlátlan hatalmat helyezett volna ahhoz, hogy pillanatok alatt lehetetlenítsenek el egy-egy weboldalt.
Innen kiindulva mindez nem áll meg a torrentoldalak, és a kalózkodás szintjén, mert olyan oldalak is érintettek lehettek volna, mint a Facebook, a Twitter vagy a YouTube. Elméletben elegendő lett volna akár egyetlen nem jogtiszta link ahhoz, hogy az adott oldal ellen hadjáratot indíthassanak. Egyenes következményként olyan bohóságok, mint kommentelés és a tartalommegosztás bármilyen formája megszűnt volna, hiszen az adott szájtoknál hatalmas erőfeszítéssel kellett volna folyamatos öncenzúra-bizottságot fenntartani. Különben jöhet a nemulass.
No.
Ugye botorság lenne vonni egy vállat: "Na és, amcsi törvények, csak az amcsikat érinti". Sajnos - vagy szerencsére? - a vállvonogatás a világ többi részén sem megoldható, hisz ami az internetet érinti, ott fizikai távolság gyakorlatilag nem létezik.
Több hónapja már lehetett tudni, hogy a közös "ellenség" ellen elásták a csatabárdot az olyan riválisok mint a Facebook és a Google, és költséget nem kímélve indultak a digitális lobbisták a törvények támogatói ellen. Kértek, ígértek, egyezkedtek, ennek ellenére a tervezet támogatói nem hátráltak meg.
És akkor jött a Blackout Day.
A Wikipedia a hírre felkészületlen diákok sokaságát ejthette kétségbe azzal, hogy elsötétítette és elérhetetlenné tette a legnépszerűbb ingyenes szolgáltatást.
A Google és a Facebook, mint mammutok kevesebb tánctérrel rendelkeztek, hiszen bármennyire protestáltak az internetfelhasználók különböző fórumokon, egy napnyi sötétség jó sok nyalókára való bevételkiesést generált volna, és ezt megkockáztatni még egy ilyen horderejű ügynél sem lehet része a játéknak.
A Google a főoldalán SOPA-ellenes linket helyezett el, megteremtve a sanszát annak, hogy többmillióan fussanak bele a hírbe, Facebook részéről pedig Mark Zuckerberg állt rivaldafénybe, a maga 11 millió feliratkozójához juttatta el az üzenetét. Íme, egy pár sor, melyet majdnem félmillióan lájkoltak.
Soha nem volt még ilyen erődemonstráció, és bizony nem csoda, hogy már aznap a törvénytervezet támogatói közül többen kihátráltak az ötlet mögül, a Fehér Ház is elhatárolta magát a kezdeményezéstől. Ahogy illik, pár nap alatt mind a két törvényjavaslat lekerült a napirendről.
Sokatmondó. Amit a több hónapnyi, jogászokkal teletűzdelt lobbi nem volt képes elérni, ím' meghajolt az első internetsztrájk előtt.
Gondolj csak bele: az internet annyira szerteágazó, hogy gyakorlatilag alig lehet olyan táblát meglengetni, mely mögé egy emberként sorakozna fel a világ (az a jelenlegi adatok szerint többszáz millió felhasználó)… nos, kivéve az, ha a virtuális homokozólapátunkat szeretnék elvenni tőlünk. Kicsit vakarom is a fejem: ebben a burjánban, ebben a folyton változó, és egyre terjedelmesebb, gyorsabb és szabadabb közegben, van-e olyan erő, mely a szabályozás szigorításával nem ütközne többmillió dacos, virtuális vállba?
Csak Chuck Norris tud elszámolni végtelenig kétszer, mi egyszerű halandók az ilyen eseményekből tudjuk akár csak szőrmentén felfogni, hogy magányos virtuális sétáinkban igazándiból mennyire nem vagyunk egyedül. Sőt, hogy mennyire számít, amit teszük.
Szóval milyen érzés, hogy te is része vagy egy gigantikus hive-mindnak? Nekem kellemesen skizofrén.